Egyedül a tiéd,

Mert összes világok

Porát és nyűgét

Lám egyedül viseled.

Oltalmába ki vesz-

Mikor vesz már?

Ez voltál…

Megriadt őz futó zöreje a földet borító avaron

Lehulló könnycseppen megcsillanó napsugár

Egy eltévedt szürke lepke apró koppanása a falon

Ez voltál…

Poharunkból párolgó könnyed bor fűszeres illata

Egy bársonyos mosoly, mely a kedves arcán vár

Fülemben csengő ismerős dallam meghitt hangulata

Ez voltál…

Voltál átvirrasztott kínéjszakáktól nedves lepedő

S a borzongató vágy, mely lassan messze száll

Dermesztő tűzpillantás, melyben forrón lüktet fagyos vonzerő

Ez voltál…

Hasadó búcsúzás, mit az idő könyörtelen hömpölygése tágít

Görcsös ragaszkodás, szorítás, mely már-már fáj

És az elválás, melynek nyomán belül vákuum üresség ásít

Ez voltál!

2005.október 23.

…

De köszönöm neked azért

Az együtt töltött perceket

Még ha futók, röpkék voltak is

És néha könyörtelenek…

…

2005.okt.23.

Behűtött pezsgő

Nem küzdöttünk elég keményen

Egymásért, hát a bíborszín égen

Most hiába keresed arcom a felhőkben

Szívedben, tudom, halványul emlékem

Szerelmünk, mint behűtött pezsgő, vár

Hogy előkerüljön két üvegpohár

De ma nem divat már pezsgőt inni

Kettőnk szerelméből sem lesz már semmi?

De a zúzmarás üveg tudod, hogy ott van

Mindkettőnk szívében, gondolataiban

És ha látsz engem, vagy én téged látlak

Csak szomjazunk, mert nem voltunk bátrak

Megérdemelten miénk e rút teher

Igaz régi mondás: aki mer az nyer!

Mi nem merünk, hát mit remélünk nyerni

Savanyú a szőlő, mégis le kell nyelni

És bárhogy lesz egyszer, úgy lesz majd jó

Tán eljön a nap, mikor nem lesz fájó

Látványod, vagy ha kedves hangodat hallom

S nem fáj majd az sem, hogy nem hozzád tartozom…

2005.okt.24.

Lehűlés

Elmúlt a nyár, s az őszi szél

Közelgő fagyos télről mesél

Felöltözünk, és kihuny tüzünk

Nincs már ki mellett felmelegedjünk

Perzselő bőrünk, mely egymáshoz tapadt

Elveszik egy halom „meleg” ruha alatt

Kiveszik szemünkből az érte égő láng

S dermedt tekintettel indulunk tovább

2005.okt.24.

Tavasztündér

Hív a messzeség, ahogy mindig is szokott

Hadd hívjon, hagyom, most nem hordozok lángot

Melynél oly szívesen melegednek a fagyott szívűek

Nincsen fölöslegem, hogy még másnak is segítsek

Ref:            Jégvirágos ablakok

            A Tavasztündér én vagyok!

            Átmeneti állapot

Hogy a léleklángom nem ragyog…

Engem se óvjon más, megoldom egyedül

Így, vagy úgy rendben lesz, aztán majd kiderül

Mire vagyok képes, ég-e már a láng

S jöhet felolvadni az egész fagyos világ!

Ref:            Jégvirágos ablakok

            A Tavasztündér én vagyok!

            Csak átmeneti állapot

Hogy a léleklángom nem ragyog…

2005.okt.23.

Szegény, Száműzött, Szomorú Szerelem J

A Banális Szó, mit unos untalan

Ismételgettünk, mára már hontalan

Nem talált szívünkben örök otthonra

Megfogtuk, kitettük, hadd fázzon a hóba

Megrázta a fejét, és feltápászkodott

Gémberült kezébe vándorbotot fogott

S elindult elfeledett emlékek nyomán

Művi télben kóborol azóta is talán

Lehet, majd két másik szív új otthont ad neki

Vagy a miénkben tör utat magának valaki

De az már nem ugyanaz a Banális Szó lesz

Bármilyen szomorú, véges dolog is ez…

2005.okt.24.

Vadkacsák

Repülj velem tomboló hurrikánon

Pörögjünk együtt az égben három

Fiatal vadkacsát kerülgetve

Esetlen röptüket körbe nevetve

Nézzünk szét a makettá lett tájon

Úgy nevessünk, hogy az már fájjon

Karunkat széttárva táncoljunk az égbe

A csak bennünk hallható vad zenére

És ha felnézel, láthatod a lábad

S a röhögéstől rázkódó vadkacsákat

Mert fejre állva bizony vér-égők vagyunk

Az orkán zúgásától zsong már az agyunk

Ref:      Repülj velem, hisz visz a szél

            Egyszer talán majd hazatér

            S lerak minket csendesen       

            S nem tudjuk, mi van, mint rendesen…

Repülj velem, és miénk a szél

            Egyszer biztos, hogy hazatér

            S lerak minket csendesen       

            Álmodj hát velem, kedvesem!

Mért nem jössz már, meddig várjak még

Nem kerül semmibe, nekem az elég

Ha velem vagy röptömben, s fogod a kezem

S osztozol e féktelen örömben velem

S ha nem jössz, hát nem jössz, szárnyalok egyedül

S a tomboló viharban velem együtt repül

Három víg vadkacsa, fiatalok, s szépek

Beállok közéjük én is negyediknek!

Ref:      Repülj velem, hisz visz a szél

            Egyszer talán majd hazatér

            S lerak minket csendesen       

            S nem tudjuk, mi van, mint rendesen…

Repülj velem, és miénk a szél

            Egyszer biztos, hogy hazatér

            S lerak minket csendesen       

            Álmodj hát velem, kedvesem!

2005.okt.24.

Ágyjelenet…

Testem ívbe feszül

Az agyam utána

A vágy rajtam keresztül

Bizarr útját járja

Gerincem bizsereg

Ölem kéri jussát

Ajánlva a kéjnek

Lelkem egy darabját

Megadom szívesen

A vad éjnek az árát

Csak te légy, ki testével

Szikra gyönyörbe ránt!

De nem vagy itt, halódom,

Hiába keres kezem

Fogam összeszorítom

S kómába küldöm eszem…

2005.okt.24.

Ne mozdulj!!!

Mikor a könnycsepp azon hezitál,

            Kicsurranjon-e

Vagy a mosoly gondolkozik rajta,

            Felvillanjon-e

Ha a kéz kinyúl és tervet főz, hogy

            Megérintsen-e

Azt mondom: Ne, ne mozdulj!!!

Töprengj el, megéri-e…?

2005.okt.

…

Azt mondtuk, vége, rendben legyen…

Próbáltuk tartani, de kéz a kézben

Mért kell játszanunk a szenvedő mártírt

Ilyenről sok nyálas lánykönyv-szerzőnő írt

Üvöltenem kell, ha csak rágondolok,

Hogy erőszakkal szakítottuk szét a láncot

Ami még erősen kötött össze minket

Vagy csak félreértelmeztem a jeleket?

De nem ordítok, mert az emberek közt,

A buszon, vagy teremben nem lenne túl fennkölt

És én próbálok értelmes látszatot kelteni

Ezért is nem értem, mért kellett ezt tenni.

Ha valaki tudja, és menő a témában

Magyarázza már el, hogy ez most hogy van,

Mert ha sokáig nem kapok magyarázatot

Feladom a látszatot, és üvölteni fogok!!!

2005.nov.3.

Trallala, trallala, pritty-pretty-prütty!

Aszondod: Szar az élet

De rettenetesen!

Nem is tom, mit lepődsz meg…

Ki mondta, hogy nem?

Nincs a földön Igazság,

Hiába morogsz.

A Szó mit leírsz, mind hívság.

Marad a Tajgetosz!!!  J

2005.nov.3.

Bumeráng

Üvölt bennem az üresség

Ordít a csend, a káosz csendje

Hurrikán magja a zug, ahová

Behúzódik a kínlódó elme

józan eszem tűnőben

gyilkos vágyak

tovaszállnak,

mint a bumeráng…

Sodródó fergeteg

útjában

ÉN………(?)

2005.nov.6.

Felejtés?!

Felejteni akarok

És kitépni a szívemből téged

Sunyin megrohannak

Az édesen kínzó egyszervolt emlékek

Agyamat szesz zsongítja

És még iszok, hogy másképp fájjon

Basszus püföli testem

Villódzó, hagymázas, átizzadt álom

Ref:

Tombol az éjszaka

S vele züllök én

Feledés homálya

Ennyit kérek én

Öntudatlanságot

Érzelmek nélkül

Halotthoz hasonló

Lény legyek végül

Idegenek bőre tapad

Össze és súrlódik néha hozzám

Táncolok, pörgök egyre

Vágyam egy friss hűsítő hullám

Szemem, lábam feladja

Gyötört elmém segítségért kiált

Fulladok, gyomrom kavarog

De üvöltöm mégis, hogy tovább, tovább

Ref:

Reggel ébredni kínnyomás

Fáj az éjszaka, s az egész élet

Tudhattam volna, minden hiába

Bennem megölhetetlen emléked

Ref:…

Tombol az éjszaka

S vele züllök én

Feledés homálya

Ennyit kérek én

De nincs élhető élet

Érzelmek nélkül

S ha kéri is a véred

Szeretnek majd végül

Pozitív: Hozzámhoz J

Megölhetetlen

És ez így is van jól

Mert múltad az életed

S a jövőt írja a volt

Így ne átkozd az időt

Hogy tőle elszakított

Reméld, csoda éri őt

S életre kelhet a holt

2005.nov.10.

Erdei séta…

Sötét az erdő

Rohan a lány

Gally reccsen

A selymes mohán

Zihálás lüktet

Elnyelik a fák

Rútak az árnyak

Torz pofák

Felbukik a vad

Sunyi gödör

Szempilácsok gyúlnak

Félelmes kör

Közelednek

Görög a rög

Kínsikolt a lány

S az éj felnyög

Sötét az erdő

Fekszik a lány

Vér fröccsen

A selymes mohán

Zihálás… halkul

Elnyelik a fák

Eltűnnek az árnyak

A torz pofák…

2005.nov.11.

Egyszeri lány

Egy egyszeri lány biz szerelembe esett.

Nem különösség ez, történt már ily eset,

De a lány ostoba is volt ám ráadásul,

Nem bírt elszakadni hidegült párjátul

A másik is furcsa volt, nem tudta, mit akar.

Egyszer hideg a szem, máskor ölel a kar,

S az egyszeri lány csak gyötrődött egyre,

Hétköznapjait bénultan tengetve

Ref:

Egyszeri lány törött szíve

Szilánkjait most gyűjti be,

A vércsíkot maga után

Húzza, de nincs ház a hátán.

Nem csigáról van szó tehát,

Ki maga termeli a nyálát,

A vért nem ő fakasztotta.

Egy másik alak tehet róla!

Őrült táncokat és bulikat folytatott

S ivászatokat is persze, nem nagy dolog

Hirtelen mindenki őt akarta táncba

De törött szíve sokakat megvágott / a társaságba…

Ref:…

Így eshetett meg az a különös eset,

Hogy a társaságba egy hús-vér ember helyett

Egy szellemalak került, és tudtán kívül

Vért fakasztott sok ártatlan szívbül.

Ref:

Egyszeri lány törött szíve

Szilánkjait most gyűjti be,

A vércsíkot maga után

Húzza, de nincs ház a hátán.

Nem csigáról van szó tehát,

Ki maga termeli a nyálát,

A vért nem ő fakasztotta.

Egy másik alak tehet róla!

2005.nov.11.

Üveg mögé zárva…

Nézem a világot, látszólag benne élek

Lélegzem, létezem, bennem élnek emlékek

De mások nem látják, amit én érzek már rég

Egy üveglap áll köztünk; átlátszó, színtiszta fék

Kitörni vágyok már, s néha sikerül szállnom

De jön az ébredés, rájövök, ez csak álom

Vagy ha valóság volt, csupán röpke pillanat

S visszaránt a földre egy gonosz manó, s elszalad

Ember, vagy érzelem, ez a manó mindig más

S az üveglap mögött vagyok megint… hát nem csodás?!

2005.nov.18.