Pcs, 11 ra 33 perc. A metszen hideg oktberi szlben egyedl jrom az jszaka belvrosi utcit. Magnyos, vacog sziluettem elmosdva vetl a meleg-srga lmpafnybe ltztt hzfalakra, lbaimnl res nejlonzacskkat s zrg paprdobozokat grget a szl. Lpteim kong visszhangot vetnek az res vrosban. Olyan ez, mint egy valszntlen lom, vagy inkbb, mint egy hatsvadsz, B-kategris western-film, mikor a magnyos hs kihalt, poros vrosba tved. Vadkelet… me a hsn n vagyok, egyedl, sajt szellemvrosomban. Semmi flelmetes nincs e trstalan stban, hasonlt a szvemben sajg ressghez, ahol egy flretolt, elhagyatott szerelem darabkit sodorja az id krlelhetetlen vihara. Hideg fuvallatok tpkedik hajam, odatartom az arcom, s testemet tjrja a tli fagyokat idz, tisztt llekszl, majd orknn ersdve felemel, elrept jelentktelen vilgom flelmei s fjdalmai ell. Vgtelennek rzett prgsem, mint vgigvadult jszaka tnca zsongtja agyamat. Csukott szememet ostroml porszemcsk lnek a szempillm tvbe, a lbamhoz csapd knny szemt tovasodrdik a sttsgben, ki tudja hov. A leveg tombolsa lassan csendess szeldl, s kinyitom a szemem. Ugyanott llok, ahol az elbb, nem ragadott magval semmifle fantziatjra a hurriknnak rzett szl. Mgis ms lett minden. Szavakkal lerhatatlan rzs kert hatalmba, mintha nem evilgi lny lennk, testetlenl knny sly vagyok, ris-aprcska elem. s tiszta. Olyan tiszta, amilyet a magam szmra mr rg nem tartottam lehetsgesnek. Megszabadultam a kesersg posvnyos mocsarbl, csupn a mra trsamm vlt tltsz szomorsg maradt. Fokozatosan trek magamhoz, mint aki lombl bred. Lassan eljut a tudatomig, hogy kitrt karokkal llok a falakon vigyz kandelberek testemet krlfoly, mzszn fnyben, tincseimet borzolja a szokatlanul hideg, de valsgos szell. Elindulok, csizmim jra dobszlba kezdenek a szrke betonon. Nincs mr papr, se nejlon az utcn, elragadta a felntt mesbl kilp, gygyt pengj fuvallat. Felettem a jllakott telihold krl llkod csillagok tarktjk az g mlykk brsonyt, s a viharos szaki szl mr ms magnyos, megtiszttani val ldozat utn kutat a fagyos oktberi jszakban.
Pcs, 2005. oktber 17. |